
Fekete Kornéliával 2000-ben találkoztam először. Betipegett az irodámba, rövid szoknyában, körömcipőben és közölte velem, hogy a Magyar Nemzeti Autósport Szövetségtől Ferjáncz Attila elnök hozzám irányította, mivel szeretne autóversenyezni - s mint Attila mondta, a rallycross nagyon jó alapokat ad bármilyen más szakághoz -, szeretné nálunk megtanulni az alapokat, és akkor majd meglátja…
Első látásra a középkorú hölgyből (egymás között őszintén) nem néztem ki sokat. Ezért először figyelmeztettem a buktatókra, nehézségekre, de ő mindenre azt válaszolta nem gond, nem probléma …
Gondoltam ok, … kezdjük el, nagy baj nem lehet belőle. Ha vállalja (és látatlanban vállalta!) az ezzel járó kötelezettségeket, akkor kezdjük el az oktatást, és egy idő után úgyis elválik …
Az első meglepetésem az volt, hogy minden edzésen, teszten pontosan jelent meg annak ellenére, hogy több mint 100 km-et kellett autókáznia. Inkább 1 órával előbb, mint 10 perccel később. Majd ámulatból ámulatba estem.
Nelly soha nem nyafogott, nem panaszkodott. Pedig órákon keresztül kellett rónia a köröket (minél több vezetési tapasztalatot kellett gyűjtenie a Peugeot 205-össel) a kánikulában a versenypályán. Először, az alapismereteknél én foglalkoztam vele, majd egy szint után jött Gábor. Persze Nellynek is egy-egy kisebb, nagyobb hiba becsúszott - ez benne van -, de ekkor sem keseredett el. Rögtön kérte, hogy magyarázzuk el az okot, s az instrukciókat igyekezett pontosan és fáradhatatlanul végrehajtani. Sokszor már nekem kellett „leállítanom”.
Viszont rohamtempóban fejlődött. Férfiakat megszégyenítően fáradhatatlan volt, és nagyon gyorsan jutott el a versenyzői szintig. Akkor még nem tudtuk, hogy Nelly eredetileg sárkányrepülő pilóta, többszörös rekorder, válogatott versenyző volt régebben. Hallgatott róla. De így már érthetővé vált az a kitartás és keménység, amit tapasztaltam nála az oktatás kapcsán. Később az is kiderült, hogy hosszú évekig kajakozott és innen eredt szívós fizikai kondíciója.
Komoly rallycross versenyzői tehetségnek indult, amit néhány amatőr versenyen bizonyított is, szép sikereket ért el. De sajnos üzleti és magánéleti ügyeiben változás állt be, már nem tudta finanszírozni az utazásokat, a versenyzést, így gyakorlatilag lassan „eltűnt” a rallycross pályák környékéről.
Néhány évvel később érdekes telefonhívást kaptam Tőle. Megkérdezte, hogy érdekelne -e minket egy show, egy műrepülőgép - versenyautó párharc a Budaörsi Repülőtéren? Majd elmondta, hogy a rendezvénynek ő a főszervezője, szellemi szülője. Az ötlet nagyon érdekesnek tűnt, tetszett, és igent mondtam. Így jutottunk el a műrepülő Európa bajnok Veres Zoltán és a nyolcszoros rallycross magyar bajnok Bánkuti Gábor párharcig.
A repülőnapon megtudtuk, hogy Nelly két és fél hónap alatt hozta össze a repülőnapot, szinte teljesen egyedül. Elmondta, hogy kitalált egy új versenyrendszert, amit szeretne meghonosítani, nem csak nálunk, hanem Európa-szerte.
Amikor megkérdeztük, hogy jutott el idáig, annyit mondott: "A kezdet, az az akadály és a vesszőfutás elegye volt, majd pedig versenyfutás az idővel.
No és ami a legfontosabb, „pofon állónak” kell lennie az embernek, ha valamit el akar érni. Sokszor úgy éreztem, nem bírom tovább a napi 16-18 órás munkát és a pofonokat, de mindig arra gondoltam, hogy egy olimpiai aranyat sem adnak ingyen... Hittem, hogy jó és szükséges amit csinálok, és ez végig erőt adott."
Tudjuk, ahogy az autóversenyzés, a repülés is férfiak uralta sportág, és egy nőnek nagyon kemény munka árán sikerül elfogadtatnia magát. Nem ismerem a történet pontos hátterét, hogyan is jutott el addig, hogy saját maga szervezhetett meg egy ilyen országos, nagyszabású rendezvényt, de abban egészen biztos vagyok, hogy kivételesen kemény munka, szakmai tudás, önbizalom és elszántság húzódik a háttérben.
Végül mint tudjuk, remekül sikerült az 1. Magyar Gliding Air Race. Nellyt nem hiszem, hogy bárki vagy bármi el tudná tántorítani attól, hogy végig csinálja azt amiben hisz, amit fontosnak tart. Mi csak gratulálni tudunk Neki és támogatjuk amiben és ahogyan tudjuk, és a rallycross pályára is visszavárjuk!
Budapest, 2012. október
Bánkuti Gábor
menedzser
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|