Amrein Roland: A végén elfogyott az autóból a szufla

„Összességében elég küzdelmes versenyem volt, már az előfutamokban is több csatában részem volt, egyszer be is szorultam egy versenyző társam mögé, így sajnos nem tudtam a saját tempómat futni” – kezdi beszámolóját a fiatal pilóta. „A döntőbe azért így is bejutottam, ahol az 5. helyről rajtoltam. Ezt tudtam is tartani, de az autónak menet közben elkezdett forrni a hűtővize, csökkent a motor teljesítménye, és nem igazán tudtam kigyorsítani vele.”

„A Joker-körről a 6. helyre értem vissza közvetlenül Fuksz Bence mögé. Ezután egész végig csatáztunk, de a gyengülő autóval már nem tudtam őt megelőzni. A célba szó szerint épphogy begurultam, és a leintés után szinte rögtön le is állt az autó. Valószínűleg hengerfejes lett a motor” – állapította meg Amrein Roland, akinek – a többi junior pilótához hasonlóan – már ilyen fiatal korában szoknia kell, hogy az autósportban bizony olykor nemcsak rajta múlnak az eredmények, hiszen esetenként sajnos a technika ördöge is közbeszólhat. 

„Nekem kellemes benyomásom volt Roland versenyzéséről” – kezdte a csapatvezető, id. Bánkuti Gábor. „Ez volt élete 11. versenye, melyből – különböző okok miatt – többet is idő előtt be kellett fejeznie. Így természetes, hogy nincs még meg a kellő „vezetési biztonsága”, hogy maximális tempó mellett is uralni tudja az autót, erőlködni pedig nem lenne célra vezető. Először meg kell találnia a saját tempóját, hogy 0,5 mp-en belüli egyforma köröket tudjon menni, és majd innen kezdjük az építkezést. Amit kértem tőle, azt a döntő kivételével (ott már egy kicsit elkapta a hév, de ez nála idősebb versenyzőkkel is előfordul) nagyon ügyesen megcsinálta, én meg voltam elégedve a két napon nyújtott  teljesítményével. A technikai hiba pedig a ralikrosszban is benne van. Ha így halad tovább, rövidesen fel fog érni a dobogóra.”