Noha a Suzuki az első előfutamtól kezdve a halálán volt, ám Gábor így is elevickélt vele a döntőig, ahol még egy nem várt csatára is futotta az ő és az elképesztően strapabíró kisjárgány erejéből. A csapat másik pilótája, Zsipi Róbert idén első versenyét teljesítette, és ugyan a reméltnél több kalandban volt része a Peugeot 306-ossal, összességében élvezte, hogy újra versenyautóban ülhet. |
 |
 |
|
„A fejlesztések meghozták eredményüket, mert az autó egyértelműen jobb lett, mint az eddigi versenyeken volt, és ez az időeredményekben is megmutatkozott” – kezdi Bánkuti Gábor. „Sajnos ahhoz ez sem volt elég, hogy Majerszky Gabit megfogjam, aki még mindig előttünk jár köridők tekintetében. Ettől függetlenül nem mondunk le róla, hogy még idén legyőzzük őt, és a cél az, hogy a nyári szünet utáni versenyeken már jobban meg tudjuk őt kergetni.”
|
 |
 |
|
Hogy mi volt a probléma az autóval a döntőben, ami miatt ilyen látványosan belassult a pilóta? „Tipikus Suzuki-hiba, ami nem a döntőben, de már az első előfutamban is jelentkezett, és onnantól így teljesítettük végig a hétvégét. Leszakadt a dugattyú szoknyája, úgyhogy a végén nagyon zörgött már a motor. A három Peugeot mellett ilyen hibára nem készültünk, nem hoztunk tartalékmotort, tehát megpróbáltam beosztással autózni, hogy a döntőben még rajthoz tudjak állni. Úgy voltunk vele, hogy megyünk, amíg bírja, de az elődöntőről már úgy jöttem le, hogy az utolsó három körben ott már semmi erő nem volt az autóban. Ezért az első döntés az volt, hogy a döntőre már ki se állunk, de aztán a depóban megpróbáltuk már lehűlt állapotban beindítani a motort, és csodák csodájára volt alapjárat, ezért úgy döntöttünk, mégiscsak felállok a rajtrácsra, és körözök, megyek, ameddig bírja (úgy is eldobandó a motor), várva a lepattanó pontokra…”
|
 |
 |
|
„Én lepődtem meg a legjobban, amikor két körrel a leintés előtt megláttam magam előtt Kovács Marcellt, akinek szintén gondjai voltak, és innentől kezdve nagyon izgalmas kis csatába bonyolódtunk a mezőny végén. Kívülről biztosan viccesnek tűnhetett, mert az egyenesben úgy vonszoltuk magunkat felfelé, mint két betegágy, de pont azért, mert semmi erő nem volt már az autókban. Olyan rizikós féktávokat kezdtünk el venni, mint talán Nyirádon még soha, és nagyon beleéltük magunkat ebbe a furcsa kis harcba. Marcika jól zárta az íveket, így végül maradtam mögötte, de még most sem értem, hogy hogyan jutottam el ezzel az autóval a célig. Hihetetlenek ezek a Suzukik, úgy tűnik, tényleg mindent kibírnak!” – teszi hozzá nevetve a kilencszeres magyar bajnok pilóta, aki a Super1600-ban és a Swift Kupában is őrzi második helyét a bajnoki tabellán.
|
 |
 |
| A Bánkuti MotorSport Peugeot 306-osával tavaly teljes szezont futó Zsipi Róbert is újra versenyre jelentkezett Nyirádon, és noha a történések korántsem alakultak az előzetes várakozásai szerint, több minden miatt is emlékezetes marad számára ez a verseny. „Nagyon nem úgy alakult ez a nyirádi verseny, mint ahogyan elképzeltem” – kezdi a pilóta. „Az első szabadedzésen hibáztam és falnak csaptam az autót, a második szabadedzésen pedig – az előző malőr következtében - a kipufogó szakadt le, ott emiatt tudtam kevesebbet menni, mint mások. Az első előfutamban megint sikerült falat fognom az autó hátuljával, de ez igazán csak arra az egy körre volt hatással. |
 |
 |
|
Aztán a második előfutamot még rendben végig tudtam teljesíteni, de amint beértem a célba, elkezdett kerepelni valami a motorban. Nem akartunk komolyabb kárt, így a harmadik előfutamra már nem álltam ki. Sajnálom, hogy így alakult, de köszönöm a szerelőcsapatnak, hogy egész hétvégén ilyen nagyszerű munkát végeztek, és mindig pillanatok alatt helyreállították a károkat, amiket most okoztam. Bízom benne, hogy lesz még folytatás, és egy kis plusz tesztlehetőséggel felkészültebben érkezhetek meg a következő versenyek helyszíneire, mert ez a nyolc hónap kihagyás többet jelentett, mint gondoltuk” – mondta el Zsipi Róbert.
|
 |
 |
Borbás Bálint
sajtófőnök |
