Jól bírtuk az éjszakázást

2012. június 16-án, a máriapócsi RabócsiRingen került sor a 2012-es magyar rallycross bajnokság negyedik fordulójára, melynek eredménye a Közép-Európai zónabajnokság értékelésébe is beleszámított. A verseny fő különlegessége az volt, hogy az előfutamokat még nappal, a döntőket viszont már éjszaka, villanyfényben rendezték, ami szó szerint más megvilágításba helyezte a dolgokat a pályán. 

A Bánkuti MotorSportot ezen a futamon két versenyző, Bánkuti Gábor a Super1600-ban és Varga Viktor a MagyarKupában képviselte. A csapat számára mozgalmasabbra sikerült a verseny, mint szerették volna, mivel a nyolcszoros magyar bajnok Bánkuti Gábor 206-osán többször is komoly beavatkozást kellett végrehajtaniuk. De az áldozatos csapatmunka a depóban végül a pályán is meghozta a gyümölcsét, hiszen Gábor második legjobb magyarként a 4. helyen végzett, míg Varga Viktor az abszolút értékelésében a 3., saját géposztályában pedig a 2. helyet szerezte meg.

Bánkuti Gábor – Super1600

Rendkívül mozgalmas és több szempontból is emlékezetes versenyen van tehát túl a csapat, de a végeredmény alighanem mindenkit kárpótol a sok szerelésért, nem beszélve arról, hogy így legalább volt mivel elütni az időt az előfutamok és a döntők közötti többórás szünetben! Az első előfutamban Gábor a cseh Josef Sustával vívott késhegyre menő csatát, aki hátulról kilökte őt a pálya hátsó földes részén, amely nem mellesleg a verseny közepe táján már ismét minősíthetetlen állapotba került a rajta tátongó gödröktől, ami azért is bosszantó, mert idén Gábornak egy versenye már elment ugyanitt azon, hogy a döntőben az egyik ilyen gödörben eltört a féltengelye, így kiállni kényszerült.

Az, hogy most nem következett be ugyanez, csak a vakszerencsének volt köszönhető, mivel a pálya állapota most is éppen ugyanolyan volt, mint húsvétkor – traktorgumistól, mindenestül. Id. Bánkuti Gábor csapatfőnök már akkor is elmondta, amit a mostani futam végén ismét megerősített: nem tartja méltónak a helyszínt egy OB futam megrendezésére, pláne nem egy zóna futaméra. Pontosabban nem a helyszínnel van baj – az évről évre dicséretesen fejlődik -, hanem a pálya ezen szakaszának minőségével, aminek a kijavítása (talaj cseréje) véleménye szerint nem tűr halasztást. Ez tényleg csak minket zavar?!

Visszatérve az első előfutam történéseihez: Susta a hátsó murvás kanyarban meglökte Gábort, majd miután ez kevés volt az előzéséhez, a következő kanyarban beleszállt a 206-os baloldalába, aminek eredményeképpen a baloldali gátló eltört, a balküszöb emelőcsonkját pedig lekaszálta.  Csak ezzel a szabálytalan manőverrel tudta Gábort megelőzni, amiért egyébként a cseh versenyzőt a bírók utolsó figyelmeztetésben részesítették. Ez viszont a tényen nem változtatott, Susta Gábor elé került. Viszont – ahogy később Gábor elmondta – ettől az akciótól nála „egy kissé leszállt a vörös köd”, ami az elmúlt húsz évben még nemigen fordult elő vele.

Törött gátló ide, törött gátló oda, a féktávokon a Peugeot hátulról „csókolgatni kezdte” a Fabiát, úgyhogy Gábor is kapott egy utolsó bírói figyelmeztetést. A leintést követően is folytatódott az affér. Először Susta intett be kézzel Gábornak, majd Gábor az autóval. Hogy továbbra se unatkozzunk, az eset a Felügyelő Testület irodájában folytatódott, most már a csapatvezetőkkel kiegészülve. Az eredmény: mindkét versenyző szigorú figyelmeztetést, és erre a versenynapra egy utolsó lehetőséget kapott. Közben a csapat teljes gázzal szerelte a 206-ost – aminek a bal oldalán Susta, az elején Gábor végzett „fazonigazítást” –, hogy a következő előfutamon rajthoz tudjunk állni. Gábor saját bevallása szerint utólag megbánta tettét, és elnézést kért a csapattól, amiért felesleges munkát adott nekik a két előfutam közötti szünetben, így először, de sajnos nem utoljára a nap során, hosszas szervizelés következett a depóban.

A második előfutamban aztán Gábor csodálatos, hibátlan vezetéssel hálálta meg a csapattagok munkáját, és ezzel életben tartotta a döntő elsősoros rajtkocka reményeit. Ezt követően a harmadik előfutamban is remekelt, egészen addig, amíg a technika ördöge „megálljt” nem intett neki – a szétszakadt kuplungtárcsa miatt ugyanis a pálya szélén volt kénytelen leparkolni a 206-ost. Az első két előfutam eredményével az A-döntő 5. rajtkockájáig jutott, így a motiváció adott volt a csapat számára ahhoz, hogy időben megszereljék a döntőre az autót.

Idejük szerencsére volt rá bőven, hiszen az előfutamokat még nappal, de a döntőket már éjszaka rendezték, így a kettőt többórás szünet választotta el egymástól. A Bánkuti MotorSport depóhelyén persze senki nem unatkozott ez idő alatt, hiszen minden csapattag segítségére, minden szorgos kézre szükség volt ahhoz, hogy Gábor a döntőben már újra ott lehessen a rajtrácson. A csapat a nyirádi Eb után tehát ismételten jelesre vizsgázott és újra bebizonyította, hogy nem ismer lehetetlent, ha arról van szó, hogy meg kell feszülni és össze kell fogni az eredmények érdekében. A csapat – Gábor vezényletével – megszerelte a Peugeot-t, így Gábor ott lehetett a döntőben, és ha már ott volt, be is hozta a 206-ost a 4. helyen a célba. A rajt után megelőzte Ujházi Bélát, majd végig keményen támadta a 3. helyért Sustát, de az egyenesekben mindig elnyúlt tőle a Skoda, így csodát nem tudott tenni, és most alighanem a 4. hely volt a maximum, amit elérhetett. A magyar bajnokság összesítésében ezzel a második helyezett Ujházi mögött 2 ponttal elmaradva feljött a 3. helyre, és életben tartotta bajnoki esélyeit, úgyhogy összességében pozitív hétvégét zárt az egész csapattal együtt.

Bánkuti Gábor nyilatkozata:

„Az első futamban Susta meglepett agresszív és sportszerűtlen előzésével, miután a jobb rajtja után a murván tisztán elmentem belül neki. Már az Eb-futamokon is többször vétette magát észre egész más stílusú versenyzésével. Előzésénél szó szerint letarolta a 206-osom bal hátulját és oldalát, beleértve a baloldali első futóművemet is. Fel kellett vennem vele szemben a kesztyűt, hogy a jövőben jobban meggondolja, hogy mikor, mit enged meg magának velem szemben. A leintés után viszont hibáztam, hogy felültem a provokációjának. Úgy érzem, ez a versenyem e nélkül a futam nélkül jobban sikerülhetett volna, mert azzal, hogy előttem végzett, a többi előfutamban rosszabb rajt-pozícióból kellett indulnom, a döntőben pedig az ötödik helyről rajtolva ebben a mezőnyben már nem sok esélyem volt. De hát ez benne van a rallycrossban.”

Varga Viktor – MagyarKupa

A futam előtt Varga 306-osa jelentős „fogyókúrán” esett át, ami 75 kg mínuszt jelentett. Ennek megfelelően az időmérő 2. helyén végzett. Az első előfutamban hiába volt a leggyorsabb, a korai rajtja miatti 3 mp-es büntetéssel csak a 4. helyre lett sorolva, s ez a hátrány a többi futamon is (rajt-pozíciók) éreztette hatását. A második és harmadik előfutamban egyaránt 5. lett, s ez az „A” döntő 5. rajthelyét jelentette Viktor számára. A döntőben Viktor először Csirmazt utasította maga mögé, majd Csendes következett, és biztosan őrizve pódiumos helyezését intette le a kockás zászló.

Így a csapat sikerét és örömét végül Varga Viktor tette teljessé, aki a legkisebb vezetői (kivéve a korai rajt) és műszaki hiba nélkül teljesítette végig a versenyt, és végzett a Magyar Kupa abszolút értékelésében a bravúros 3., míg saját géposztályában a 2. helyen, úgy, hogy közben még arra is volt energiája, hogy a csapat teljes értékű tagjaként ő is besegítsen a bajban Gábor autójának szerelésébe.

Az egész csapatot hatalmas dicséret és gratuláció illeti meg a hétvégi munkáért és eredményért, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Bánkuti MotorSport jól bírta a máriapócsi éjszakázást, sőt, tőlünk akár még tovább is tarthatott volna a verseny!

Varga Viktor nyilatkozata:

„Éjszakai versenyen még soha nem indultam, úgyhogy nagyon nagy várakozásokkal tekintettem a verseny elé. 75 kilogrammot sikerült könnyítenünk az autón, így jelentősen javult a súly-lóerő arány, ami egyből érezhető is volt, amint pályára hajtottam. Többek között ennek is köszönhetően az első előfutam-sorozatban sikerült is volna egy abszolút leggyorsabb időt futnom, de sajnos kiugrottam a rajtnál, ami miatt három másodperces büntetéssel sújtottak. Ez eléggé megpecsételte az egész versenyemet, hiszen így a következő futamokban a mezőny sűrűjébe kerültem, és ezért is indulhattam csak az 5. helyről az A-döntőben. Elég furcsa volt éjszaka vezetni, és szerintem egy-két lámpa még elfért volna a pálya hátsó részén, mert ott nem sokat lehetett látni, de ezzel együtt nagyon élveztem ezt az újszerű kihívást. Az eredménnyel nagyon elégedett vagyok, mivel idén most ültem másodjára a versenyautóban, úgyhogy örülök neki, hogy sikerült dobogóra állnom. Remélem, a következő versenyek is legalább ilyen jól sikerülnek majd.”

Borbás Bálint